2016. április 28., csütörtök

VI. fejezet

Hatalmas körben álltak az emberek, pont ott, ahol pár órája még nyugodtan üldögéltek Izzyék, és iszogattak. Széttúrva az embertömeget odanyomultam, hogy lássam mégis kivel verekszik Duff. Egy barna hajú fickó volt, tele láncokkal, és ha jól láttam még sminket is viselt. 
- Hajrá Duff! - kiabálta mellettem egy férfi, mire mérges pillantásokat vetettem felé. 
- Ahelyett, hogy biztatod, inkább szedd szét őket! - utasítottam. 
- Ez az alak megérdemli - rántotta meg a vállát az idegen.
- De Duff nem - vetettem oda. Magam sem értettem miért kaptam fel így a vizet, de a következő pillanatban már a szőke punk előtt álltam, és erősen nyomtam a mellkasát. - Hagyd! - ragadtam meg a kezét, de ő könnyedén félrelökött. Nem adtam fel és még egyszer megpróbálkoztam a szétszedésükkel, sikertelenül. Ahogyan Duff másodszorra is eltolt maga elől, egy hatalmas csapást éreztem a hátamon.
Lassan megfordulva szembetaláltam magam a sminkelt, szedett szemöldökű - ha nem vágott volna hátba, még tippeket is kértem volna a tökéletes szemöldökéről - magas pasival, vagy nagyon férfias lánnyal. Hirtelen nem tudtam eldönteni.
- Húzz félre, ribanc.
- Te most hátba vágtál engem? - döbbentem le teljesen, majd oldalra pillantva megláttam egy vaslábú széket. A tökéletes szemöldökű alaknak továbbra is a szemébe bámultam, miközben óvatos léptekkel a szék felé tartottam.
- És ha igen? - tette csípőre a kezeit, ezáltal felfedve csupasz mellkasát a dzsekije alatt, rendben tehát férfi.
- Akkor - mondtam lassan a szavakat, majd megragadtam a szék támláját -, a kurva anyád - emeltem a magasba a tárgyat és erősen a fiúnak vágtam. Nagy csattanással elterült székestől, mindenestől. Duff röhögve elkapta a kezem és Axlék kíséretében elkezdtünk szaladni.
- Steven hagyd a csajt, tipli van! - rángatta fel Slash a kábult szőkét, aki varázsütésre "kijózanodott" és futásnak eredt velünk együtt.
Izzy szaladt legelöl, aki egy szétesett csajt próbált volna magával rángatni. Kis alacsony, fekete hajú lány volt, könnyen rángatta magával. Vihogva kivágta a kaput, majd kilökte maga előtt a csajt. Követve a példáját egytől-egyig akár a nyulak rohantunk. Slash idiótaságokat kiabált, mint például a "kiskacsa", vagy "szurikáta", fogalmam sem volt mi a francért ordít jelentéktelen dolgokat, de látszólag ő ezeken jót szórakozott.
Axl rágyújtani próbált, de a futás megnehezítette a dolgát, mérgében pedig földhöz vágta a gyújtót, ami a gyér fények miatt azonnal köddé is vált.
- Baszd meg! - mérgelődött Axl, és négykézlábra ereszkedett, hogy megkeresse az öngyújtót. Steven időközben belegurult az árokba és onnan próbált valahogy kimászni, de mindig visszacsúszott.
- Állj! - kiáltottam el magamat. Izzy és a barátnője visszafordultak, Slash szorosan megállt mellettem és erősen koncentrált arra, hogy mit akarok mondani. Axl feladta a kutakodást, Steven pedig nagy nehezen kivergődött az árokból. - Nem felejtettünk el valamit?
- Kurva élet - szaladt visszafelé Axl, én pedig szorosan a nyomában.
- Mit felejtettünk? Piát? - ért utol Slash is.
- Duffot, te hülye - nevettem el magam.
Visszaérve hatalmas tömegverekedésbe találtuk magunkat. Mindenki ütött mindenkit. Slash beugrott a tömegbe és mindenkinek adott egy pofont, aki a közelében volt. Steven lecsúszott a fal mentén és valahonnan piát kerített magának. Axl Slash után ment, Izzy pedig félretolt engem és az újdonsült barátnőjét.
- Menjetek ki - szólt ránk -, megüthetnek benneteket. Vigyázz a csajra Cass, kell még nekem - mosolyodott el pimaszul, ezután kilökött minket az udvarra.
Ideges voltam. Részben miattam történt. Talán ha hagyom, hogy Duff megverje az alakot, akkor már rég végeztek volna és úton lennék haza. Egyébként is, hány óra lehet? 
- Cass vagyok - nyújtottam kedvesen a kezemet az idegen lány felé.
- Regina - viszonozta ugyanolyan kedvességgel. - Szerinted meddig tart ez a verekedés?
- Nem tudom - rántottam meg a vállamat. Bentről kiszűrődött egy-két "kurva anyádat üsd", vagy "haver, én vagyok az" mondatok, de ezen kívül mást nem hallottunk. Ablakok törtek, székeket dobáltak kifelé. Egyre inkább úrrá lett rajtam a félelem. Mi van ha valamelyikőjüknek baja esik? Egyáltalán miért verekednek?
Tíz perc ácsorgás után totálisan meguntam várakozni, túl ideges voltam ahhoz, hogy tovább várjak arra, hogy abbamaradjon a verekedés. Látszólag senki sem hagyta magát, így Regina lelkére kötöttem, hogy maradjon ott és várja meg Izzyt, én pedig leléptem.

Kihalt utcák fogadtak. Először fogalmam sem volt merre kell meginduljak, Hollywood ezen részén még nem volt szerencsém járni, így az ösztöneimre hallgattam és mentem amerre a lábam vitt. Az útvonal jónak bizonyult, mert tizenöt perc gyaloglás után a Sunseten találtam magamat. Páran ténferegtek ki a Rainbow-ból, de rajtuk kívül mással nem igazán találkoztam. Szinte futva közelítettem meg az ismerős panellakást. Felérve a lakásomba azonnal a zuhany alá álltam, majd vizes hajjal lefeküdtem aludni.


04:45 

Ajtókopogásra ébredtem - talán túl finoman fogalmaztam, inkább dörömbölés volt. Álmosan kimásztam az ágyból, majd lassan az ajtóhoz lépkedtem.
- Duff vagyok, Cassie! Engedj be - kiabálta Duff a másik oldalról. Semmi perc alatt kinyitottam neki az ajtót, ő pedig azonnal belépett mellettem. - Kösz - vágta le magát a nappaliban lévő díványra. Félénken megálltam az ajtóban és vártam, hogy mit akar. Nedves tincseimet ide-oda dobáltam, lepattogzott körömlakkomat kapargattam, és a felsőmet húzogattam le. Mivel nem vártam vendéget így nem húztam pizsamanadrágot. Röpke pillantásokat vetettem rá. Haja kócos volt, a szája mellett volt egy hatalmas lila folt, a halántékából szivárgott a vér, a szemére is kapott ütéseket.
A pólója megvolt tépve, a nadrágja piszkos volt, a cipője pedig elszakadt. Borzalmasan festett, mint egy hajléktalan.
- Ö.. - kezdtem el habogni -, bemehetek lefeküdni aludni, vagy szükséged van valamire? - léptem beljebb az ajtóból. Lassan felém emelte tekintetét amitől egyszerűen rosszul lettem. - Úristen, téged aztán szépen elvertek.
- Van valami sebtapaszod? - nézett rám mosolyogva.
- Ennyi biztosan nincs, amennyire szükséged lenne - nevettem el magam kínosan -, de mindjárt keresek valami fertőtlenítőt a konyhában - válaszoltam, majd sarkon fordultam. Belépve a konyhába azonnal kutakodni kezdtem. Tudtam, hogy valamelyik fiókban van az elsősegélyes kis dobozom, de nem tudtam pontosan melyikbe. - Hát persze - morogtam magamnak. Amikor Harry itt járt pár hete feltette a szekrény tetejére. Még jó, hogy ennyire alacsony vagyok.
Megfogtan az egyik széket odahúztam a pulthoz, de még így sem értem el a dobozt.
- Segítsek? - állt meg mellettem Duff.
- Azt kellene levenned - mutattam a dobozra. Egy egyszerű mozdulattal felnyúlt érte és a kezembe nyomta. Követve őt a nappaliba ismét a díványon találtam. - Csípni fog - figyelmeztettem. A kör alakú vattapamacsra rányomtam a fertőtlenítőt, és óvatosan elkezdtem nyomkodni a felsértett bőrterületre.
- Á, baszd ki - rántotta el a fejét sziszegve.
- Maradj veszteg! Ha verekedni tudtál, ezt már igazán kibírhatod - dorgáltam meg. Nagyot sóhajtva visszahajolt hozzám és engedte, hogy tovább tisztítsam az arcát.
- Kint a nyelved - nevetett fel Duff.
- Mert koncentrálok, ne zavarj - mosolyodtam el én is, majd folytattam. Pár perc tisztítás után, egy-két sebtapaszt is felragasztottam a kritikusabb területekre. - Kész is vagyok - álltam fel büszkén. Egy erős szorítást éreztem a csuklómon ami arra késztetett, hogy forduljak meg.
- Nincs kedved itt ülni egy kicsit? - nézett komolyan a szemembe. Egy szó nélkül leültem mellé. Elengedte a kezemet és az ölébe ejtette. Csendben ültünk és néztünk ki a fejünkből.
- Miért verekedtél? - törtem meg hirtelen a csendet.
- Miért akartál leállítani?
- Én kérdeztem először - érveltem. - Előbb te válaszolsz, azután én.
- Az a srác megérdemelte, egy faszkalap. Folyton járatta a száját, valakinek rendbe kellett tenni már - válaszolta. - Most te jössz. Miért akartál leállítani? - Fogalmam sem volt, miért ugrottam be közéjük. Nem gondolkodtam rajta különösebben, csak cselekedtem.
- Nem tudom - mondtam őszintén. Duff bólintott egyet, azt hiszem ezt megbeszéltük. Szerettem ebből a szempontból a fiúkat. Nem kérdezősködtek, nem gondolták túl a dolgokat, megelégedtek egy két szavas válasszal is.

12:05

Duff rögtön elaludt ahogy otthagytam. Én még egy félórát forgolódtam az ágyamba, mire nagy nehezen elaludtam.
Tizenegykor arra ébredtem, hogy csöng a telefon. A Sky-tól hívtak, hogy ma szabadnapot kaptam, ugyanis valakik gyújtogattak a vécében, és ameddig nem jönnek rá ki volt, addig nem nyit ki a hely sem.
Épp a konyhába főzőcskéztem, amikor Harry állított be kopogás nélkül. Egy boríték volt nála.
- Megint küldött anyu pénzt? - forgattam meg a szememet.
- Ja, nem tudom miért mindig hozzám küldi a leveleidet, de unok postásnak lenni - dobta le az asztalra a borítékot. - Mi finomat csinálsz? - kapott ki egy zsemlét a kezemből.
- Rántottát, másom nincs itthon.
- Az is jó lesz - rántotta meg a vállát Harry.
- Ki mondta, hogy kapsz? - nevettem fel értetlenül.
- Úgy, hogy két tányér van az asztalon - csámcsogott tovább jóízűen.
- Itt aludt egy haverom - lapátoltam át az ételt. Harryre néztem. Sunyi tekintettel vizslatott. Ismertem ezt a nézését, de túlságosan lekötött az, hogy nehogy a tányér mellé pakoljak. - Ne nézz így rám. Vidd a pénzt amit hoztál, és vegyél magadnak kaját.
- Angyal vagy - csókolt arcon, majd a borítékból kirázta a pénzt. Anyu megint kitett magáért. Ezzel akar kárpótolni. Pár dolcsit zsebre vágott és már viharzott is ki az ajtón. Megölöm, ha füvet vesz rajta.
Álmosan becammogtam a nappaliba, ahol Duff szétterülve feküdt. Az arca még jobban be volt dagadva, mint tegnap, viszont örömmel láttam, hogy jól letudtam fertőtleníteni a sebeit. Arrébb lökve a lábait leültem az ágy szélére és bekapcsoltam a tévét. A Knight Rider betétdala ment, így ezen az adón hagytam.
Duff hunyorogva felült és alaposan körülnézett. Erős másnaposság volt észlelhető minden egyes mozdulatából.
- Valamit el kell mondanom.

2016. április 13., szerda

V. fejezet

- Szóval a nevelőapád egy seggfej? - nézett rám kíváncsian Duff. 
- A legnagyobb seggfej a világon - mosolyodtam el hamisan. - Talán még Slashtől is nagyobb seggfej. 
- Akkor tényleg seggfej - mosolyodott el Duff, bár nem sok őszinteséget láttam benne. - Akarsz róla beszélni? 
- Érdekelne? - néztem mélyen a szemébe, mire aprót bólintott. Már majdnem belekezdtem, amikor Izzy vágódott ki az üvegajtón. 
- Hé, Cassie, izé... - túrt bele a hajába. - Az történt, hogy Adler... 
- Mit csinált? - forgattam meg a szememet játékosan. 
- Nagyon kellett ürítenie - röhögött fel Izzy. 
- Nem kezdődik jól - rázta meg a fejét Duff röhögve, mire kétségbeesett pillantásokat vetettem felé. Mi a francot csinálhatott ez az idióta?! 
- Szóval meglocsolta a virágodat - fejezte be nagy kínok között Izzy. Felvontam a szemöldökömet, azt hittem, hogy először nem értettem jól. 
- Mármint... vízzel? - kezdtem el reménykedni, amitől elég ostobának eshettem ki, de nem akartam elhinni, hogy képes volt belevizelni a cserepes virágomba.  
- Hát hajdanán az volt - rántott egyet a vállán a fekete hajú, majd fütyörészve - mint aki jól végezte dolgát - visszament a szobába. 
- Gyere, te majom - fogtam meg Duff kezét, hogy felrántsam a székről -, valakinek vissza kell majd fogni, ha kiakarnám kaparni esetleg Adler szemét - mondtam mosolyogva, majd behúztam a kétméteres punkot a szobámba, akinek egyetlen reakciója a vihogás volt. 
Csípőre tett kezekkel álltam meg a bűnös előtt. Akár egy kiskutya kuporogva ült az ágy szélén, és várta büntetését. 
- Komolyan nehéz lett volna öt lépést tenned a fürdőszobáig? - néztem rá kíváncsian. Hangomban meg-meg bújt a játékosság. 
- Az úgy volt - kezdett a gesztikulálásba Steven -, hogy nagyon kellett már pisilnem - a pisil szón egyébként mindenki nevetett rajtam kívül -, és hát gondoltam itt ez a virág, elég kókadt is, meg sárga, mondom segítek egy kicsit a jó, öreg Cassienek azzal, hogy meglocsolom.
- Fogd meg cserepestől, és vidd le az udvarra, ez undorító - utasítottam a szőkét, aki készségesen felkapta, és menetelt kifelé a lakásból.
Sóhajtva levágtam magam Axl mellé, aki együtt érzően átkarolta a vállamat, és közel hajolt a fülemhez.
- Szép vagy - suttogta bele.
- Mit szívtál? - löktem el magamtól nevetve. - Izzy, mit keresel? - néztem rá kíváncsian. Már vagy tizedszerre járta körbe a lakást.
- Az órát.
- De miért a padlón keresed, mikor fent van a falon? - mutattam a hátam mögé nevetve.
- Bassza meg, elkések - tépte meg a saját haját, és kirohant a teraszra.
- Hova mész? - kiabáltam utána, mire kétségbeesetten visszarohant.
- Hol a kurva kijárat? - forgolódott.
- Jézusom - röhögtem fel ismét -, arra - mutattam a folyosó irányába. Izzy bólintott egyet és megindult - remélhetőleg - a kijárat felé. - Ti komolyan szívtatok valamit? - fordultam a továbbra is nyomulós Axl felé, aki perpillanat a combomat simogatta.
- Semmit - ült le a másik oldalamra Duff. Egyre kevesebb volt a hely számomra. Hirtelen felpattanva Slash irányába indultam, aki még mindig a szőnyegen aludt. Kezdtem megijedni, hogy megmurdelt az új szőnyegemen. Kár lett volna érte. Mármint a szőnyegért, egy vagyon volt. Megrugdosva párszor az oldalát megállapítottam, hogy él, bár a párnámat kicsit átáztatta nyállal, de ettől eltekintve még aranyosnak is volt mondható, ahogy a nagy hajzuhataga alatt mélyeket szuszogott.
- Hé - állt meg Axl Slash előtt, majd egy egyszerű mozdulattal - mintha a göndör csak egy toll lenne - felrántotta a földről -, megyünk próbálni - pofozta meg szelíden, mire Slash bólintott egyet és a kijárat felé vette az irányt Axl segítségével.
- Dolgozol ma? - lépett oda Duff.
- Ma nem, ma szabadnapos vagyok - válaszoltam, bár nem értettem miért érdekli ez őt.
- Akkor hétre itt vagyunk érted, elviszünk egy fasza helyre.

Már fél órája az épület tetején üldögéltem. Sokszor kimásztam már ide, ha gondolkodni akartam -, vagy éppen józanodni. Ebből a szögből nézve rálehetett látni a Sunsetre és nyüzsgő emberekre, bandázó fiatalokra, eltévedt hippikre.

Lábaimat hanyagul lógattam, ahogy a szélén ültem. Sötétedett, de még világos volt. Az utcai lámpák kigyúltak, sárgás színben pompázott tőle az aszfalt. Normális esetben félni kezdtem volna, de fent a tetőn biztonságban voltam.
Újra, és újra elővettem a levelet amit Olívia írt. Nem volt kapkodós az írása, és egy hibája sem volt. Nyilván dolgozott Joe, így nyugodtan megtudta írni a levelet.
"...de már nem félünk, Cass". Folyamatosan ez az egy apró részlet forgott az elmémben. Már nem, már nem... tehát eddig féltek. Mi történhetett ami miatt abbamaradt a félelem?


Visszatekintés


1980 december 


- Már megint bőg - csattant fel idegesen Joe. - Nem igaz, hogy nem tudja abbahagyni.

- Még csak gyerek - próbáltam védeni a húgomat, de azonnal a nyelvemre haraptam, amint megláttam Joe szúrós szemeit az enyémbe vésődni. Enyhén kopaszodó férfi volt. Fogai tökéletesen passzoltak egymáshoz, körszakállat hagyott magának. Hajdanán erős, jó fizikumú férfi volt - ezt a régi képein láttam, amelyeket kiaggatott a falra, rólunk természetesen egy kép sem volt sehol -, mára már hasat eresztett magának, de a kezei ugyanolyan erősek, izmosak maradtak, tenyere akkora volt, hogy beterítette simán az egész arcomat vele, ez jól jött neki, amikor pofozkodni volt kedve.
Hirtelen felállt a fotelből, ami egy megkönnyebbült hangot adott ki - megmernék esküdni, hogy fellélegzett a bútordarab -, automatikusan arcom elé kaptam a kezemet, hogy kivédjek egy-két ütést, ha arra kerülne a sor. De Joe nem csinált semmit. Felnéztem rá meglepődötten. Nem fog megütni? 
- Már beszéltünk erről, Cass - hajolt közel hozzám. Hangja mély volt, és búgós. Erősen a hajamba túrt, és meghúzta azt. Szinte hallottam, ahogy sír a fejbőröm. - Elfelejtetted? - kérdezte arrogánsan. Küzdöttem az ellen, hogy sírjak. Nem akartam előtte sírni, attól erősebbnek hitte volna magát. - Válaszolj! - kiabálta az arcomba, a fogása pedig erősebb lett.
- Nem felejtettem el - szűrtem ki idegesen a fogaim között. Szorításán enyhült, de nem engedett el teljesen.
Hajamnál fogva felállított, és ellökött. Hatalmas puffanással értem a földre. Sajgott a térdem, és a könyököm, az állammal is kicsit súroltam a padlót. Tudtam mi lesz a következő lépése. Belekapaszkodva anyu ősrégi szőnyegébe, elkezdtem kúszni a földön. Minél messzebb akartam kerülni tőle. Elkapta a lábamat. Pánikba estem. Próbáltam tovább kúszni a földön, de nem engedett el. Mélyről jövő nevetés harsant fel a hátam mögött. Ezután ért a sorozatos ütés...


Miután Joe ráunt a hajtépésre, és a pofozgatásra erőszakosan az ajtóm felé lökött, azzal a mondattal, hogy „holnapig látni sem akarlak”. Szipogva bólintottam egyet, majd magamra zártam az ajtót.
A három testvérem az ágyon ült. Elkerekedett szemekkel figyelték az arcomat – volt egy sejtésem, hogy Joe kéznyoma ragadta meg így a figyelmüket.
- Sajnálom, hogy sírtam – állt meg előttem lehajtott fejekkel Jenny. Nem hibáztattam őt. Mindössze hét éves volt. Nem tehetett arról, hogy egy ilyen hamar fel kellett nőjön. Velünk együtt.
- Semmi baj – öleltem magamhoz a reszkető húgomat. Hozzá voltak szokva, hogy Joe folyamatosan bántalmaz engem. A legkisebb elszólásomért is.
- Nem tűrheted tovább – állt meg előttem Olívia könnyes szemekkel. – Mayával kieszeltünk neked valamit – húzott a kis „bunkerunk” felé. Ez volt az a hely ahová Joe, vagy anyu soha nem tehették be a lábukat. Matracokból összeszerelt kis kuckó, itt éreztünk magunkat biztonságba. Ekkor közölték velem a nagy tervet, ami három és fél évvel később meg is valósult. A nagy terv.

•••

Los Angeles hangos utcáit vizslattam tovább. Elegem volt az emlékekből és a múltból. Boldog voltam, hogy itt lehetek, és tudtam, hogy egy idő után a testvéreimet is kiszabadítom onnan. Élhetnének velem. Tudnék rájuk vigyázni. Dupla műszakban dolgoznék, esetleg felvennék még egy állást, valahol. Letenném a cigit, csakhogy több pénzünk legyen.
Apropó cigaretta, már olyan régen gyújtottam rá. Előrángatva a szűk farmeromból a dobozt, kivettem az utolsó előtti szálat, majd meggyújtottam azt. Mosoly terült szét az arcomon, ahogy megláttam a colos punkot befordulni az utcába. Máris hét óra lenne?
Lomha léptekkel közelítette meg a panelt. Fekete nadrágot viselt, egy fekete ujjatlan felsővel. Oldalán egy-két lánc lógott, rakoncátlan tincseit a napszemüvegjével tolta hátra, ajkai közül füstölgött a cigije.
- Hé Duff! – kiabáltam le hozzá, és integettem akár egy bolond. Duffnak először fogalma sem volt, hogy melyik irányból jön a hang, fordult párat, mire nagy nehezen felemelte a tekintetét.
- Ha öngyilkos akarsz lenni, akkor megértelek teljes mértékben. Csak kérlek, várd meg még elmegyek, semmi kedvem a rendőrségre menni, hogy vallomást tegyek az ügyben! – kiabált vissza, mire csak elröhögtem magam.
- Nem szabadultok meg tőlem ilyen könnyen – vigyorogtam továbbra is.
- Felmenjek érted, vagy magadtól is letudsz jönni? – tette csípőre a kezeit Duff, mire engedelmesen visszamásztam a tetőre, és lefutottam. – Ilyen hosszú idő kell ahhoz, hogy leérj hét emeletet? – nézett pimasz mosollyal az órájára.
- Hát... – kapkodtam a levegőt -, nem volt kedvem gyorsabban jönni – rántottam meg a vállamat. Igazából nincs kondícióm, de ezt nem vallottam volna be neki. Gyorsan, hogy témát váltsak, elkezdtem a szerelésemről beszélni. – Szerinted így jó leszek? – néztem végig magamon, miközben komótosan haladtunk a Sunset felé. Hosszú, szűk farmernadrágot viseltem, piros Converse cipővel, és egy fehér ujjatlan felsőt. Hosszú – szőkés tincseimet szabadon hagytam, hadd borzolja fel a szél. Sminket nagyon ritkán használtam, az inkább a gruppik védjegye volt. A szőke tetőtől – talpig végigmért. Egyes helyeken úgy tűnt elidőzik, de ezt figyelmen kívül hagytam. – Na? – türelmetlenkedtem.
- Nem rossz – rántott vállat továbbra is engem bámulva.
- Nem rossz? – néztem rá döbbenten. – Ha ilyen bókolós leszel végig, még a végén az ágyadban kötök ki –  mondtam csipkelődően.
- Nem kell ahhoz bókolnom – vetette át jobb kezét a vállamon. Hangosan felnevetve ráztam le ölelő kezeit magamról, majd felvéve a földről egy kavicsot elhajítottam jó messzire. Hatalmas csörömpölés követte a kis akciómat. – Na, gratulálok – veregette meg játékosan a hátamat -, sikeresen betörtél egy szélvédőt.
- Baszd meg – riadtam meg teljesen. Nincs pénzem arra, hogy kifizessem azt a szart. – Fussunk! – kiáltottam egy nagyot, amikor egy seprűvel kirohanó férfit pillantottam meg.
Duff röhögve szaladt mögöttem, látszólag nem érintette meg, hogy valakinek kárt okoztam, és seprűvel fenyeget bennünket. Szerettem volna ennyire laza lenni mint ő, de nem ment. Szerencsénkre a nap már teljesen lement, így eltudtunk bújni a  – az amúgy jogosan – felbaszódott tulajdonostól. Az egyik fa mögött leltünk menedékre, ahol jól kifújtuk magunkat, és mintha semmi sem történt volna elsétáltunk onnan. Persze a bűntudat mardosott, de igyekeztem legyűrni magamban ezt az érzést.
Fogalmam sem volt hova megyünk. Egy-kettőre a Sunseton találtam magunkat, Duff sem törte magát azon, hogy elmondja hova megyünk, így zsebrevágott kézzel ballagtam mellette, vagy inkább futottam. Ami a szőkének két lépés volt, az nekem hat.
- Lassítanál? – értem újra mellé.
- Bocs – röhögött fel -, nem szoktam ahhoz, hogy ilyen lassan sétál valaki.
- Bocs, hogy nincs két méteres lábam – sóhajtottam egyet. Megállt, lassan felém fordult, majd vigyorogva a hátára emelt. Rövid lábaimmal körülfogtam a derekát, kezeimet pedig a nyakán pihentettem. – Nem vagyok nehéz? – kíváncsiskodtam.
- Nem – röhögött fel.
- Hova megyünk? – kérdeztem.
- Savannah bulijába. Mindig fasza szokott lenni, meglátod, most is jó lesz – törte az utat magának Duff. Erről – arról érkeztek köszönések amelyek a punknak szóltak, néha lepacsizott egy-két rockerrel, vagy lepuszilgatott pár gruppit. Fogalmam sincs, hogy honnan ismerhet ennyi embert, mindenesetre jó volt látni azt a szeretetet amit felé lőttek az emberek.
Befordultunk valami kis zsákutcába. Duff ledobott a hátáról és nyújtózott egy hatalmasat. Hát mégis csak nehéz vagyok. Jobban körülnézve elég lepukkant házakat láttam, hálás voltam, hogy én jobb körülmények között élhetek. A zene basszusát már messziről hallottam, talán egy Black Sabbath szám volt, fene tudja. Mosolyogva követtem a kísérőmet aki az utca legutolsó házához vezetett. A ház előtt páran cigiztek – fekete ruhát viseltek, fekete csizmával, hajukat pedig az égig tupírozták. Mire jó ez a sok tupír?
Beérve az udvarra egyértelművé vált, hogy rengetegen vannak ebben a buliban, és mind seggrészegek – pedig nem lehetett több háromnegyed nyolcnál.
A nappaliban – legalábbis az-az egy dívány a szoba közepén erre utalt -, két lány vonaglott a zenére, a többi fiú pedig nyál csorgatva figyelte őket. Férfiak. Továbbhaladva még több idegennel találkoztunk, néhányan odajöttek lepuszilgatni engem, készségesen visszapusziltam őket, de fogalmam sem volt, hogy kik is voltak.
Átvergődve a kisebb tömegen Slashéknél kötöttünk ki. A földön ültek egy hatalmas körben. Slash éppen szkander partit nyomott Marccal, Steven totál be volt állva, Izzy szokásához híven valami lotyót fűzött be – öt percet adok neki -, Kristina – pár napja megismert gruppi -, azonnal odafutott hozzám, és hosszasan megölelgetett.
- Gyere velem – ragadta meg a kezemet. Áthúzott a tömegen és belökött a fürdőszobába. – Tűnés ki! – kiabált rá a turbékoló párra, akik a kádban szerettek volna kicsit szórakozni. Egy-kettő felkapkodták a ruháikat és kimentek a fürdőből. Ekkor még nem tudtam, hogy Kristina milyen tökös csaj is igazából.
Zöld neon színű féloldalas felsőt viselt egy rózsaszín szoknyával. Lábait barna harisnyával fedte el. Füleiben szintén rózsaszín karika fülbevalók lógtak. Sminkje erős zöld volt. Barna haját az égig tupírozta. Bátor lány, én biztosan nem mertem volna így eljönni otthonról.
A tükörképével szemezett. Itt-ott megigazította elkenődött sminkjét, csücsörített és még jobban borzolta a haját. Oldalra nyúlva előhalászta a táskájából azt amiért valójában berángatott ide.
- Nem szeretek egyedül betépni – vonta meg a vállát, és a kezembe nyomta a füves cigit.
- Kedves, hogy rám gondoltál, de én leálltam már ezzel – emeltem fel védekezően a kezeimet. Cass, leálltál már vele.
- Nem lesz bajod tőle – ó, dehogynem.
- Inkább keresek valakit aki szívesen elszívja veled – ajánlottam neki. Úgy tűnt belement.
- Ne keress! Így több jut nekem – mosolygott felém. Nem tűnt mérgesnek. Lassan a szájához emelte, és jó mélyet szívott belőle. Végigcsúszott a csempézett fal mentén, lábait maga alá húzta, úgy pöfékelt tovább.
A fürdőszoba kezdett megtelni a fű jellegzetes szagával – amit utáltam, mert nehezen lehetett kimosni a hajból, és a ruhából -, nekem meg egyre nagyobb volt a kísértés, hogy kikapjam a kezéből a spanglit. Jobbnak láttam kimenni kicsit a friss levegőre.
Átfurakodva a tömegen kijutottam az udvarra. Három irányból is öklendezéseket hallottam. Nem volt nagy udvar, épp akkora, hogy kényelmesen elfért benne ez-az. Egy lámpa világította meg a szabadteret, ahol azonnal megpillantottam Axlt. Egy kisebb társasággal állt körbe, cigiztek és jókat röhögtek. Odaléptem mellé, hogy mégse érezzem magam olyan egyedül. A vörös rám mosolygott, majd szorosan átfogta a derekamat, én meg jobban hozzásimultam. Vagy negyedórát álltunk így. Hallgattam az idióta történeteket az idegen srácoktól. A csajozgatásokat, a buta gruppik "aranybeköpéseit", a lopásokat, a gyújtogatásokat, a füvezéseket. Egyszóval mindenről tudtam, amiről nem akartam tudni. 
- Axl! - kiabálta el magát Slash az ajtóban állva. - Gyere baszd meg, Duff verekszik - kiabálta tovább Slash, mire mindenki beszaladt, talán én voltam az első aki beért.