IV. fejezet

- Sophia? - kerekedett el a szemem, és amilyen erősen csak tudtam magamhoz öleltem. Sophiával gyerekkorunk óta ismertük egymást, akár a testvérek olyanok voltunk. Amikor még Indiánában éltem a nevelőapámékkal sokszor volt nálunk, hogy ne érezzem magam olyan egyedül, átsegített a nehéz időszakokon. Bár amikor elköltöztem ide, a kapcsolatunk kicsit elhalványult, de ettől függetlenül ugyanúgy számíthattunk egymásra. - Mit keresel itt? 

- Felugrottam egy állásinterjúra, egy fiú ajánlotta, azt mondta jól fizető állás - rántott egyet a vállán. Ugyanolyan volt, mint amikor másfél évvel ezelőtt "otthagytam". Hosszú, dús fekete haját ide-oda dobálta, csámcsogott a rágóval - amiért máskor simán kitekertem volna a nyakát, de most még ezt is eltűrtem tőle. - Mit bámulsz? - nevetett fel harsányan. 

- Téged - karoltam át -, gyere, elviszlek egy fasza kis helyre. 

Besuhanva a Skyba, azonnal leültettem egy üres bokszhoz, és ledobtam elé egy kólát. 

- Amint lesz egy szabad percem, leülök és beszélgetünk. Ígérem - hajoltam oda hozzá. Kicsit bántott, hogy nem tudok vele beszélgetni, de nem lehettem lezser munkaidőben, azonnal kirúgtak volna. 

- Csak nyugodtan - mosolyodott el - elleszek itt. 

Ide-oda rohangálva vetettem néha egy pillantást Sophia felé, akit szokás szerint vagy öt fiú vett körbe. Nevetve ráztam meg a fejemet akárhányszor elmentem a boksza mellett, ő pedig "most mit csináljak, túl szép vagyok" pillantásokat vetett felém. 

Sophiát mindig körbeugrálták a fiúk. Soha egyetlen férfi után nem kellett szaladjon. Ha elhagyta egy, pótolta vagy három, nem esett kétségbe. 

- Most van körül-belül negyed órám - pillantottam le az karórámra. - Hess innen fiúk - túrtam szét az idegen társaságot, akik sóhajtozva felálltak, majd arrébb bicegtek. - Semmit nem változtál - nevettem fel, ahogy a csalódott fiúkra néztem. 

- Te sem - mosolyodott el -, ugyan az a bolondos csaj vagy, és a hajad sem nőtt semmit - kezdte el  tapogatni a hajvégeimet. 

- Tudsz valamit a testvéreimről? - néztem aggódva a szemeibe.
- Tegnapelőtt találkoztam Olíviával, jól vannak Cass - ölelt meg bátorítóan -, azt mondta felakart hívni, de a nevelőapátok elvágta a telefont - kortyolt egyet a kólába, nekem pedig összeszorult a szívem. - Ezt adta a kezembe - kezdett el a táskájában matatni, majd előrántott egy borítékot, és a kezembe nyomta.
- Kösz, Soph - kezdtem bele az érzelgősségbe, ami nem igazán jellemző rám, Los Angeles mégis kihozta belőlem.
- El ne kezdj nekem bőgni, mert akkor én is elkezdek, és lefolyik a sminkem, amitől csúnyán fogok kinézni, és nem lesz aki fizet nekem - sorolta az érveket egymás után, én meg csak fintorogva hallgattam. Tényleg nem változott semmit sem.
- Hol fogsz aludni? - érdeklődtem tovább.
- Annál a fiúnál aki a munkát is ajánlotta. Már két hónapja járunk - kezdett el suttogni.
- Miért suttogsz? - néztem rá érthetetlenül.
- Szerinted fizetnek nekem ha tudják, hogy párkapcsolatban élek?
- Csajszi - veregettem meg a vállát -, ez Los Angeles.

További kiszolgálások következtek és az idő sehogy sem akart múlni. Az embertömeg egyre csak nőtt - az igényeikkel együtt. Senkit nem zavart, hogy holnap hétfő és kezdődik a hét előröl.
Az idő mintha csak megállt volna. Régen bármit megtettem volna azért, hogy megálljon, vagy csak lelassuljon. Körülnéztem.
- Nem otthon vagy, Cass - mondogattam magamnak - már nincs mitől félned, nem otthon vagy.
Mély levegőt vettem. Felnéztem az órára amit a bárpult fölé helyeztek. 10:59, máris elmúlt három perc.
- Mit kérsz? - kérdezte a hátam mögül Tracy az egyik vendégtől.
- Egy privát órát veled - hangzott a válasz. Még így is érzékeltem, hogy mosolyog miközben mondja, mosolygós a hangja.
- Slash - fordultam meg sóhajtozva -, nem fog összejönni - dobtam le elé a konyharuhát. Tracy hangosan felnevetett mellettem, majd fejcsóválva arrébb lépett, hogy hallja a következő vendék óhaját.
- Szóval ez az a híres Sky - könyökölt fel Slash a bárpultra, majd alaposan körbevizsgálta a helyet. - Nem is rossz - fordult vissza elismerően.
- Totál részeg vagy - nevettem fel halkan. - Hol vannak a többiek? - térdelek fel a pultra, hogy jobban szétnézhessek. Ez a hátránya annak, ha baromi alacsony az ember. Lószart sem lát.
- Vagyis hol van Duff? - mosolyodik el pimaszul.
- Mondom a többiek, te majom - nevettem fel újra. Folyton nevetnem kell, ha ezzel az idiótával vagyok.
- Valahova leültek, úgyhogy jobb lenne ha kiszolgálnál minket - kezdett fenyegetőzni a göndör.
- Már így is részeg vagy - tettem csípőre a kezem. - Ne nézz így rám, mint egy kiskutya - vigyorodtam el akaratlanul is. - Jól van, mutasd meg, hogy hol ültök.
Követve az emberek között Slash bongyor haját az egyik oldalsó bokszhoz vezetett, pont Sophia bokszához. Gondolhattam volna.
Mindenki ott volt aki számított. Steven aludt egy gruppi ölében, Izzy Sophia fülébe suttogott valamit, amin mind a ketten baromi jól szórakoztak, Axl az ölében tartott egy hosszú, szőke hajú lányt - akinek mellesleg kicsit megszaladt a sminkje, itt-ott zöld volt a szemöldöke, látszólag ez senkit nem érdekelt rajtam kívül -, Duff iszogatott valami löttyöt, fogalmam sincs honnan szerválhatta, de elég gusztustalan volt a kinézete, és minden nyelés után undor ült ki az arcára.
- És itt a pincérnő - konferált be Slash, akár egy bokszolót, az "ő" betűt pedig eléggé elhúzta.
- Jól van, haver, felfogtuk - szólt rá Axl Slashre, aki már fél perce az "ő" betűt visította. Slash vállat rántva ledobta magát Duff mellé.
- Add azt ide - kaptam ki Duff kezéből az általa italnak nevezett trutyit. - Minek iszod ezt a szart? - szagoltam bele. Mintha csak elpusztult állatok lettek volna beledarálva. - Baszd meg - kezdtem el köhögni.
- Nincs másra pénzünk, jelenleg - mondta Slash totál lehangoltan. Jobban megviselte, hogy nincs italra pénze, mint bármi más. Elnézve a társaságon elég szerencsétlenül néztek ki. Nyúzottak voltak, álmosak, és talán éhesek is. Az illatuktól pedig simán berúghattam volna, mintha alkoholba fürdöttek volna tegnap este.
- Rendben - sóhajtottam egy nagyot. - Mindenkinek fizetek egy kört, azután ha úgy gondoltátok, hogy haza szeretnétek menni a pótkulcs a lábtörlő alatt van. Menjetek fel hozzám, fürödjetek le, egyetek valamit. Tegnapelőtt feltöltöttem a hűtőt, azután feküdjetek le a nappaliba. Az én szobám számotokra, és ezeknek a hölgyeknek - mutattam az Axl ölében tartott lotyóra - belépni tilos. Ennyit kérek. Rendben? - néztem körül. Pár pillanatra értetlenül néztek rám, Izzy volt az első aki megszólalt.
- Kösz Cass.
- Hozod már azt a sört? - türelmetlenkedett Slash. Erősen magamhoz öleltem, csakhogy éreztessem vele; nem zavar, hogy faszfej.

3:45

Már a panellakás ajtajában hallottam a zenét, ami a szobámból dübörgött. Hát persze, hogy megtalálták a zenelejátszót, és nagy valószínűséggel azt a kevéske sört is, amit Sashának és magamnak tartogattam egy csajos estére.
Kettesével véve a lépcsőfokokat szaladtam fel a lakásomhoz. Ahogy benyitottam a zene halkulni kezdett. A nappaliban lévő ablakhoz léptem, és kinyitottam azt, hogy a temérdek füst - amit akár vágni is lehetett volna - kiszivárogjon a friss levegőre. Amikor végre kiürült a füsttől a szoba annyira, hogy láttam is valamit, alaposan körülnéztem. Egy húsz fős kis társaság gyűlt össze, ebből tíz táncoslány volt, a többi részeg, befüvezett rocker. Eszeveszettül buliztak - nem zavarta őket, hogy időközben a zene lehalkult.
Belépve a mosdóba kicsit levizeztem a nyakamat, hogy lehűtsön, és ne ugorjak azonnal mindenki torkának egy kenyérvágókéssel. Belenézve a tükörbe, megállapítottam, hogy hajnali négykor sem nézek ki rosszabbul, mint délután.
Kilépve az ismét füstös nappaliba teljesen lehalkítottam a zenét, mire kaptam pár "dögölj meg", és "hangosítsd vissza, te kurva" beszólásokat. Nyilván nem tudták, hogy az én lakásomban vannak.
- Vége a bulinak - ordítottam el magam -, induljatok hazafelé - léptem oda a bejárati ajtóhoz, majd kinyitottam, ezzel is nyilvánvalóvá téve szándékaimat.
- Én maradhatok? - állt meg előttem egy hosszú hajú, szakállas alak. Enyhén büdös volt, és tenyérbemászó arca. - Szórakozhatnánk, meg ilyesmi.
- Takarodj - löktem ki az ajtón, majd tiszta erőmből rácsaptam azt, és be is zártam a biztonság kedvéért. Visszasétálva a nappaliba Slasht és Axlt találtam a földön ülve, az ágynak támaszkodva.
- Nem ennyit akartunk hívni - mentegetőzött Axl.
- Semmi baj - mosolyodtam el. - Mindjárt hozok nektek párnákat.
Őszintén, nem volt okom neheztelni rájuk, és különben is túl fáradt voltam ahhoz, hogy veszekedjek bárkivel is, vagy kérdőre vonjam őket.
Belépve a szobámba előhalásztam az összes párnámat, és takarómat. Alaposan átszaglásztam őket, hogy biztosan jó illatuk van-e, majd kiléptem a teraszra, ahonnan hallottam Izzy beszűrődő hangját. Stevennel ült odakint, és valamiről nagyon elmélkedtek.
- Takarodó van, nagy legények - álltam meg előttük a párnákkal, és pokrócokkal. - Vegyetek el egy párnát, és egy takarót, azután keressetek egy szimpatikus helyet ahol aludhattok - utasítottam őket.
- Rendben anyu, jó éjt - ölelt meg vigyorogva Steven, majd elvette tőlem az egyik kék párnát, és bement a lakásba.
- Még egyszer kösz, hogy ennyi mindent megteszel értünk - csókolt homlokon Izzy, majd ő is Stevenhez hasonlóan elvette a részét.
Izzyt követve ledobtam Slash elé a legpuhább párnát, aki úgy döntött az előszobaszőnyegén szeretne aludni. Steven és Axl a kanapét vették birtokba. Axl feje az egyik oldalon volt, míg Steven feje a másikon, Izzy pedig nemes egyszerűséggel a dohányzóasztalra feküdt.
- Hol van Duff? - néztem körül.
- A szobádba - morogta Steven a paplan alól. - Baszd meg Axl, ne fogdoss már!
- Én fogdoslak? Te nyomod fel a talpad a seggembe, baszd meg - lökött egyet a vihogó szőkén.
- Mert ott meleg van - erősködött Steve.
- Jézus Istenem - morgott Axl tovább.
Nevetve bevágtam magam a szobámba és alaposan körülnéztem. Duff az ágyam alatt feküdt, barna csizmája hanyagul feküdt mellette, cigis dobozát az ágyamra dobta.
- Mássz onnan ki - lökdöstem meg az arcát. Egy szó nélkül kimászott, majd az ajtó felé vette az irányt. - Aludhatsz itt, ha gondolod. Van hely a földön számodra.
- Megtisztelő - vágta le magát a puha szőnyegre.
Lekapcsoltam a villanyt, majd villámgyorsan átöltöztem a pizsamámba.
- Más lányok lenge kis hálóingekben alszanak, vagy éppen semmiben, te pedig egy kacsás, mindent takaró pizsamában - röhögött Duff a földről.
- Láttál te egyáltalán felöltözve lányt? - másztam be az ágyamba. Alaposan betakargattam magamat. Eddig borzasztó álmos voltam, de mostanra elmúlt. Csak beszélgetni szerettem volna valakivel, nagyon hiányzott már egy olyan beszélgetés, ahol nem a piákról volt szó, és azok áráról.
- Láttam. Anyám mindig fel volt öltözve, meg te is - válaszolta egyre álmosabb hangon. - Bár te még levetkőzhetsz - röhögött fel erőtlenül.
- Pedig már azt hittem komolyan fogunk beszélgetni - válaszoltam csalódottan, de Duff már nem hallotta, felhorkantott egy nagyot, amitől vihogni kezdtem, de nem ébredt fel.

11:30

Már egy órája takarítottam a tegnapi rögtönzött bulijuk után. Minden tele volt sörösüvegekkel - ezek szerint a vendégek sem üres kézzel érkeztek -, a konyhába valaki behányt - bárcsak tudnám ki volt, a hajával törölném fel.
Sokban nehezítette a dolgomat az is, hogy többszöri ébresztés után sem voltak hajlandóak a fiúk felkelni. Izzy egyszer felnézett a dohányzóasztalról, de esze ágában sem volt segíteni nekem, inkább visszaaludt.
Miután mindennel végeztem beálltam a tus alá, és amilyen gyorsan csak tudtam letusoltam, majd felkaptam magamra egy pólót és egy szakadt nadrágot. Totál megfeledkezve arról, hogy Slash a fürdőszobaajtó előtt alszik kivágódtam azon, ezzel felbukva a békésen szunyókáló Slashen, és fejjel nekiesve a falnak hatalmasat csattantam.
- Mi a tökömet csinálsz? - ült fel Slash az oldalát tapogatva.
- Szerintem eltört az orrom - tapogattam meg a sérült területet. - Slash, nekem eltört az orrom?! - kezdtem el hisztériázni. Az orrom volt az egyetlen büszkeségem.
- Mutasd - hajolt közelebb. Állam alá téve a kezeit, jobbra-balra forgatta a fejemet, és komolyan vizsgálta az orromat.
- Na? - kezdtem türelmetlenkedni.
- Fasz tudja - hajolt el, majd végigfeküdt a szőnyegen.
- Rohadj meg - álltam fel, továbbra is attól tartva, hogy eltört. Utam azonnal Axl felé vezetett. - Axl - kezdtem el ébresztgetni orrhangon. - Axl, kelj fel.
- Mi az? - ült fel totál kómásan. Haja összevissza állt, és gyanítom, hogy egy percig arról sem volt fogalma, hogy hol van.
- Szerinted eltört az orrom? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Így nem tudom megállapítani, ha nem veszed le az ujjaidat róla - forgatta meg a szemét, majd a kezemhez nyúlva lehúzta az orromról azokat. - Nem - vágta rá egyből, majd visszafeküdt az ágyba.
- De fáj - kezdtem el nyafogni.
- Az még nem azt jelenti, hogy eltört - válaszolta okoskodóan.
Nagyot sóhajtva a megkönnyebbültségtől főztem magamnak egy erős kávét és kiültem az erkélyre. A gyerekek már megint odakint játszottak. Legszívesebben leugrottam volna közéjük, és beálltam volna kapusnak. Bár már így is elég bolondnak gondolhatnak a szomszédok, mondjuk soha nem voltam az a típus akit érdekelt volna különösebben, hogy mit gondolnak róla az emberek. Los Angeles hatalmas önbizalmat adott nekem, egy olyan önbizalmat amit Indiánában elvettek tőlem, anyu és a nevelőapám.
- Basszus a levél - jutott eszembe hirtelen. Beszaladva a szobámba azonnal elkezdtem kutakodni a táskámba ahova csúsztattam a levelet. Ismételten kiülve az erkélyre remegve nyitottam ki a borítékot.
- Mit csinálsz? - ült le mellém Duff másnaposan. - Baj van? - utalt a rémült arckifejezésemre.
- Fel... felolvasnád ezt nekem? - nyújtottam át neki remegve a gyűrött papírt.
- Persze - kapta ki a kezemből, majd olvasni kezdte. - Drága Cass. Idehaza minden rendben van... többnyire. Jenny kitűnővel zárt, Maya pedig rengeteget emleget téged. Hiányzol nekünk. Bár jobban jársz, ha még nem jössz haza, Joe borzasztóan mérges rád, azóta is, még a telefonkábelt is képes volt elvágni, csakhogy elszakadj tőlünk, de már nem félünk Cass. Mi is elszökünk majd, csak idő kérdése. Olívia - fejezte be Duff, majd letette elém a lapot. Gyönyörű gyöngybetűkkel voltak felírva az ocsmány szavak. A fejemben csak úgy repkedtek a gondolatok. Egyszerre voltam szomorú és dühös. Azt kívántam bár itt lenne Joe, a nevelőapánk és behúzhatnék neki egyet. Vajon ugyanúgy bánik velük, mint ahogy anno velem? Nagyon remélem, hogy nem.
- Kösz Duff - töröltem meg a szememet, mielőtt egy könnycsepp is kicsordulhatott volna belőle.
- Ki az a Joe? - nézett rám kíváncsian.
- A nevelőapám.

III. fejezet

1 9 8 5, április

Telefoncsörgésre ébredtem. Szélsebesen kirohanva az előszobába gyorsan csaptam fel a kagylót - remélve, hogy valamelyik húgom telefonál. Nem hallottam felőlük egy hónapja.

- Cassidie, itt Area, csak szólni akartam, hogy ma egész éjszakára leszel beosztva - csicseregte Area a vonal végén. 

- Rendben - túrtam bele a hajamba csalódottan, majd letettem a telefont. Pedig tényleg reménykedtem abban, hogy a családomból keres valaki. 

Kicsoszogva a konyhába főztem magamnak egy jó erős kávét, majd rágyújtva átmentem a szobámba, és kiültem az erkélyre. 

A gyerekek már egész korán itt szoktak játszani. Néha olyan jó elnézegetni őket. Gondtalanul szaladgálnak, játszanak. Basznak a számlákra, meg lakbérre, vagy arra, hogy éppen nincs cigire pénzük, lejönnek és jól érzik magukat. Itt, ezen a koszos kis kosárlabda pályán, amit körbekerítettek a tölgyfák hatalmas lombjai, hűvöst adva nekik akár a harmincnyolc fokos hőségben is. 

- Jó reggelt - morogta mellőlem Axl, majd levágta magát a mellettem lévő nádszékben. Magára csavarta teljesen a takarót, haja kócosan állt, szemei olyan karikásak voltak, hogy megállhatott volna benne simán a víz. Arca fakó volt, mintha még soha életében nem látott volna napot. 

- Miért van rajtad fordítva a blúz? - mosolyodtam el. 

- Rutinból szökni akartam - beszélt továbbra is a rekedtes hangján.
Pár perces csönd állt be közöttünk, halkan kortyolgattam a kávéból, ő pedig álmosan meredt maga elé. 

- Jól énekelsz - szívtam egy mélyet a cigiből, majd a csikket lehajítottam a vihogó fiatalok közé, mire kaptam pár anyázást. Axl némán figyelte ahogy bemutatok nekik, vagy visszakiabálok valami idiótaságot, megvárta még ismét teljesen ráfigyelek, hogy azután egy vállrántással elintézze az egészet. - Kárnak hálálkodsz - húztam gúnyos mosolyra a számat -, nem azért mondtam, hogy ódákat zengj rólam - bokszoltam egyet a vállába. 

- Kösz. 

Nevetve engedtem neki, hogy kortyoljon egy hatalmasat a kávémból, majd a kis asztalon pihenő egyetlen szál cigimet elcsórva meggyújtsa azt, és azonnal el is füstölje. Csend állt be kettőnk között. Igazából szart sem tudtam róla, mégis engedtem, hogy itt aludjon, elszívja a cigimet, vagy megigya a kávémat.
- Tetszik a lakásod - fordult felém -, nem nézné ki belőled az ember, hogy tiszta vagy.
- Anyád - röhögtem fel -, most bókoltál, vagy sértegetsz?
- Is-is - röhögött fel.
- Szóval egy suttyónak nézek ki, akiről azt gondolhatják az emberek, hogy egy szeméttelepen lakik, akárcsak te? Már megbocsáss, anyukád nem tanította meg, hogy a használt nőket ki kell dobni a kukába? - vigyorodtam el győzedelmesen. Axl először komoly arccal vizslatott, majd kitörő nevetéssel fogadta beszólásomat.
- Nem, nem beszélgettünk soha erről - rántott egyet a vállán továbbra is mosolyogva.

*

1 9 8 5, május 

- Két vodka, és egy koktél - léptem oda a bárpulthoz totál leizzadva. Ma különösen sokan voltak a bárban, egész este le-fel rohangáltam, futkostam ide-oda, és egyszerűen annyira lefárasztotta az agyamat a sok pia megjegyzése, hogy eléggé el is álmosodtam, pedig még csak éjfél volt. Hol van még a hajnal?! 

- Tessék - nyomta a kezembe Tracy, aki szintén hulla volt. 

- Két koktélt adtál, és egy vodkát - nevettem el magam. 

- Nem azt kérted? 

- Nem - tettem le a pultra a tálcát -, két vodka és egy koktél. 

- Ne haragudj, csak már nem bírom ezt idegekkel - panaszkodott, miközben letette elébem a vodkát. 

- Pihenj kicsit - simítottam meg a vállát -, megoldjuk Areával - kacsintottam egyet rá, majd elindultam vissza az embertömegbe. 

A hangszórókból egy Kiss szám üvöltött, a táncparkettet ellepték a fiatalok - aminek ebben a pillanatban egyáltalán nem örültem, mert félő volt, hogy kiütik a kezemből az italokat. A bárpultra már rá voltak dőlve az idősebb emberek, annyira részegek voltak. A bokszokat ellepték a nagyobb társaságok, a színpadon két lány vetkőzött - igazából senki nem kérte meg őket, maguktól csinálták a műsort. Csak egy tipikus szombat este volt. 

Visszasietve a pulthoz egy újabb rendelést adtam le, de mire kinyögtem, hogy mit is kell elfelejtettem, így ismét vissza kellett menjek a hangos társasághoz, hogy megkérdezzem mi a fenét rendeltek. 

- Bocs - kezdtem el kiabálni -, elfelejtettem mit rendeltetek. Elismételnétek? 

- Ezek a tyúkok még erre sem képesek - mondta gúnyosan egy szakállas, idősebb férfi. Elengedve a fülem mellett a beszólását mosolyogva vártam a rendelést, pedig legszívesebben a szájába léptem volna. - Öt sör, két kóla és egy koktél. 

- Rendben - fordultam meg, majd iramodtam vissza a pulthoz. - Öt sör, két kóla és egy koktél - harsogtam túl a zenét, Tracy pedig hüvelykujját mutatva jelezte, hogy megértette, és meg is jegyezte. 

- Cass - kiabált Area - gyere, egy csaj  rosszul van a vécében - rángatott a mosdó felé. Jellemző. Mindig az én dolgom kirángatni őket a friss levegőre. 

- Megoldod? - néztem Tracyre aki egy "hogy a faszba ne?" nézéssel megnyugtatott, így teljesen a feladatomra tudtam koncentrálni. 

Bevágódva a mocskos mellékhelységbe egy lány lábát véltem kilógni az egyik fülkéből. Area visszasietett segíteni Tracynek, rám pedig várt a piszkos munka. Benyitva a fülke ajtaját borzalmas látvány terült elém. A lány hosszú barna haja szétterült a földön, tiszta mocsok volt. Az orrából és a szájából ömlött a vér, a kezében egy kis zacskódarab, amiből rögtön tudtam következtetni mi is a pontos baja. Felrángatva a földről elkezdtem erősen pofozni, hogy kicsit észhez térjen. Nem sokon múlott, hogy nem fulladt meg a saját vérében. A csaphoz sietve bevizeztem a kezeimet, majd elkezdtem az arcát törölgetni vele. Ideges voltam, mert nem nyitotta ki a szemét. A vér a fülemben lüktetett, csak a basszust hallottam a kinti zenéből. Szédültem. 

Máskor is volt már ilyen - nyugtattam önmagamat, de akkor hánytak, vagy csak annyira be voltak állva, hogy nem tudtak magukról. Ilyen még nem fordult elő, hogy meg sem mozdultak. 

- Hívd a mentőket - szaladtam oda pulthoz, mire Area amilyen gyorsan csak tudta tárcsázta a mentősöket, én meg visszaszaladtam az idegen lányhoz. Úgy feküdt ahogy otthagytam. Basszameg. 

Két perc múlva már a hordágyon gurították, túlélte. De nem sokon múlott. Hatalmas kő esett le a szívemről, akkora, hogy még Dél-Amerikában is meghallották. 

Mocskos egy világ, annyi szent. 

Már hajnalodott amikor kivágódtam a Sky ajtaján. Kifejezetten meleg volt, mégis fáztam, teljesen felfordult a bioritmusom, már azt sem tudta a szervezetem, hogy nyár van, vagy tél, éjszaka, vagy délután.
Ösztönösen tettem az egyik lábamat a másik elé, szinte szaladtam. Semmi másra nem vágytam jobban, csak arra, hogy letusolhassak és szétterülhessek az ágyamon. Befordulva az utcámba, észrevettem egy bongyor hajú, magas fiút bóklászni a bokrok között. Mosolyogva indultam el az irányába, reménykedve abban, hogy Slash lesz az, akit lassan három hete, hogy nem láttam - ahogy a többieket sem.
- Slash - futottam oda hozzá, de amikor megfordult rájöttem, hogy csak egy lenge öltözetű lány az. - Bocs, elnéztelek - kezdtem el szabadkozni, a lány meg fittyet hányva rám tovább sétált.
- Hát mindenhol minket keresel - röhögött fel a hátam mögül valaki. Megfordulva Izzy pimasz tekintetével találtam szembe magam. Hanyagul eldobta a cigijét, majd ugyanolyan lazasággal széttaposta az aszfalton.
- Szia - öleltem meg hosszasan köszönésképpen. Az ölelés nagyon hosszúra sikeredett, annyira álmos, és fáradt voltam, hogy eltudtam volna aludni erősen tartó karjaiban.
- Hé-hé - pofozott meg szelíden -, nem gondolod, hogy egész éjszaka itt tartalak, még te, akár egy ló állva alszol - kuncogott fel. - Nem vagyok teljesen beszámítható - vallotta be őszintén, én pedig félig csukot szemmel figyeltem rá. - Különben is - túrt a hajába -, a csaj akit felszedtem valahol itt van a bokorban. Haza találsz egyedül? - vigyorodott el.
- Persze - nyögtem fel -, akkor majd találkozunk - indultam tántorogva tovább. Szóval velük leginkább éjjelente lehet találkozni, akkor aktívak.
Belépve a lakásomba azonnal elöntött a nyugodtság, legszívesebben az előszoba puha szőnyegére levetettem volna magam, és aludtam volna száz évig, akár Csipkerózsika. Ösztönösen csináltam mindent - csukott szemmel, arra sem volt erőm, hogy káromkodjak mikor belerúgtam az ágy szélébe, vagy nekimentem az ajtófélfának. Csak nyögtem egyet, és kúsztam tovább.
Hajnali ötkor már az ágyamban feküdtem, és esküszöm, hogy egészen addig nem becsültem meg igazán az ágyamat, meg is fogadtam önmagamnak, hogy amint felkelek reggel - vagy délután - megölelgetem.
Másnap dél körül hatalmas nevetésekre ébredtem fel. Mintha Slasht hallottam volna beszélni, és néha Duff mélyebb hangja is behallatszott.
- Mi a fasz? - dörzsölgettem a szemeimet álmosan. A kis nappaliban találtam a fél Guns n Rosest, és három... hm, gruppit, vagy mi is ezekre a szakszó. Steve éppen a pizzámat majszolta befelé, Slash a tévét bámulta, Duff egy vicces történetet mesélt egy idegen pasasnak, a három lány pedig Stevent fűzte - igen, egyszerre hárman.
- Neked is jó reggelt - kapta felém a fejét Slash, mire göndör fürtjei ide-oda himbálóztak. Akaratlanul is elmosolyodtam rajta.
- Pizzát? - nyújtotta felém Steven a pizzás dobozt.
- Megkínálsz a saját kajámmal? - ültem le mellé törökülésbe hitetlenkedve, majd kivéve az utolsó előtti szeletet, jóízűen rágni kezdtem, Steve pedig csak idiótán vigyorgott.
- ...erre kidobtak onnan minket - mesélte továbbra is Duff az érdekfeszítő sztoriját elfúló hangon, amin az ismeretlen fiú akkorákat nevetett, hogy félő volt leszakad a mennyezet.
- Amúgy Cassidie vagyok, és ez az én lakásom - nyújtottam a kezem a fiú felé.
- Marc - rázta meg gyengéden a kezemet mosolyogva. Rendes palinak tűnt. - Tetszik a lakásod - nézett körül. - Tíz éves korom óta nem voltam ilyen rendezett kis kéróban.
- Akkor üdv itt, ahol az idióták mindig összeszaladnak - nevettem fel Slashékre célozva, mire Duff is elvigyorodott.
- Sűrűn itt leszünk  - nevetett velem együtt Marc is.
- Pszt - intett le minket Slash - kezdődik a Dallas.
- Ember - kezdett bele Duff, de Slash nem hagyta, hogy befejezze a mondatot.
- Kussolj már el - intette le ismét Duffot, majd a tévé felé fordult, a magas szőke meg csak felröhögött.
Már negyed órája néztük a sorozatot. Slash senkinek sem engedte, hogy megszólaljon, az egyik lányra annyira feldühödött, hogy hazaküldte azt, mire a többi lány is vele tartott. Stevennek is feltűnt egy idő után, hogy a gruppijai elmentek, így kissé csalódottan, de ennek ellenére kíváncsian nézte az epizódot.
Duff mellé ledobva magam szétterültem a díványon. Soha nem voltam az a szégyenlős típus, így akkor sem éreztem zavarba magam, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve ölébe hajtottam a fejemet, amire ő csak mosollyal felelt.
- Meddig tart még ez a szar? - hajolt le hozzám, hogy a fülembe bírja súgni.
- Nem  tudom, maximum negyvenöt perc - súgtam vissza neki félve, hogy Slash meghallja, és esetleg engem is elküld a saját házamból.
Duff csalódottan sóhajtott egyet, Slash pedig egyre hangosabban szidta Jockeyt, Marc már bealudt a fotelben, gondolom húzós estéje volt, Steven pedig vigyorogva nézte a műsort.
- Én ezt nem bírom tovább - tápászkodtam fel nevetve és elindultam az erkély felé.
- Akárhová mész is, várj meg - állt fel röhögve Duff is, majd kiült velem a kis teraszra.
- Cigit? - dobtam le elé a dobozt.
- Kösz - húzott ki egy szálat belőle.
- Meggyújtsam neked, vagy megy már egyedül is? - kezdtem el heccelni, utalva a legelső találkozásunkra.
- Gyakoroltam otthon - válaszolta kurtán. - Apropó, hogyhogy van lakásod? Mármint nem mindenkinek sikerül ilyen lakásra szert tennie, egy ilyen jó helyen.
Nem számítottam erre a kérdésre. Fogalmam sem volt róla, hogy őszinte választ adjak neki, vagy csak kitaláljak egy történetet, ami mesébe illő.
- Hát - fújtam ki a füstöt, ezzel is időt nyerve magamnak -, a nagynénémé volt - rántok egyet a vállamon. Ami igaz is, csak az már egy másik történet, hogy hogyan lett az enyém.
- És ő hol van? - tette fel az újabb kérdést.
- Nem tudom - válaszoltam neki. - Amikor ideköltöztem egy éve, akkor még tudott önmagáról, és önszántából adta ide a lakást. Borzalmas állapotban volt. A falak lehányva, patkányok mindenfelé, szétvert ajtók, ablakok. Borzalmas volt - fújtam ki egy újabb adag füstöt. - Alkoholista, de lassan egy éve nem tudok róla semmit sem.
- Nem... nem tudtam - kezdett el Duff habogni.
- El ne hidd - nevettem fel. - A másik utcában lakik, amikor hozzáment a jelenlegi hapsijához erre a házára már nem volt szüksége, én meg kaptam a lehetőségen - meséltem neki elfojtott mosollyal.
- Rohadj meg, totál elhittem - nevetett fel ő is. - Ezek veszekednek bent? - kezdett el Duff fülelni. Azonnal felpattantunk, és berohantunk a nappaliba.
- Jockey csak jót akart - üvöltötte Steven.
- Jockey soha nem akar jót, csak kiakar baszni Bobbyval, meg azzal a szőke csajjal, akit amúgy simán meghúznék - válaszolta sértődötten Slash. - Ha figyelmesen nézted volna az epizódokat az elejétől tudnád miről beszélek.
- Én is meghúznám - mosolyodott el Steven.
- Ez az én barátom - karolta át Slash, majd lekuporodva a tévé elé folytatták a bámulását.
- Most akkor nem veszekednek tovább? - pillantottam fel csalódottan Duffra. Röhögve megrázta a fejét, majd levetette magát az ágyra.
- Hé - állt fel Slash. - Úgy is vége a sorozatnak, nem nézünk át valahova? Ha jól hallottam Savannah tart valami bulit.
- Délután kettőkor? - néztem fel a faliórára.
- Egész messze van, pláne gyalog - állt fel Steven is. - Gyere Marc - rántotta fel Steven a még mindig szunyókáló Marcot. Duff felpattanva a fiúk után eredt, akik - a még mindig bóbiskoló szerencsétlent húzták az ajtó irányába.
- Te nem jössz? - fordult vissza.
- Össze kell takarítsak - mutattam arra a disznóólra amit maguk után hagytak.
- Segítsek? - adta a kezembe a pizzás dobozt mosolyogva.
- Nem kell, menj csak - bokszoltam egyet a vállába.
- A kulccsal mi legyen? - himbálta meg ujjaira csavart kis pótkulcsot.
- Tedd a bejárati szőnyeg alá, majd megtalálja az akinek kell - rántottam meg a vállam.

Egy-kettő összepakoltam. Négyet mutatott az óra. Unottan lépdeltem be a fürdőszobába, hogy letusoljak, és elkészüljek az esti műszakra. Mókuskeréknek éreztem az egészet.
Megengedve a langyos vizet ellazulva álltam a tus alatt. A bőrömön végigcsurgott a tusfürdő, melynek kókusz illata az egész teret betöltötte.
Miután végeztem a tusolással a barna miniszoknyámat magamra erőszakoltam, felvettem egy fehér toppot és elindultam a Skyba.
Végig vonulva az utcán mindig kellemetlenül éreztem magam a "felszerelésem" miatt. Egyszerűen nem voltam ez a típus. Inkább azon lányok közé tudtam volna magamat sorolni, akik hosszú nadrágokban jártak, imádták ha összekócolja hajukat a szél, és kerülték a miniszoknyás helyzeteket.
- Csini vagy - fordult utánam egy suhanc kaján mosollyal az arcán.
- Apád is dicsért tegnap - mosolyogtam vissza rá, mire furcsán elfintorodott, talán nem erre a válaszra számított.
Mosolyogva tettem meg az út további részét. Annyira büszke voltam önmagamra, hogy körül sem néztem kinek is mentem neki.
- Hé, nem is köszönsz nekem? - ölelt meg vigyorogva az ismerős alak.